Penavin Olga : A nagycsaládszervezet Szlavóniában (Kórágyon), Forum Könyvkiadó , Üjvidék, 1981. Penavin Olga könyvében Szlavónia négy szigetmagyar falvában, Szentlászlón (Laslovo), Kórógyon (Korog), Harasztiba n (Hrastin) és Rétfalun (Retfala) vizsgálja a családi szövetkezet — kuéna zadruga — kialakulását, életét és felbomlását. A nyelvjáráskutatás és néprajzgyűjtés alkalmáva l figyelt fel a szerző a szlavóniai nagycsaládok rendszerére, melyeknek töb b modellje élt évszázadokon keresztül. Emléktöredékekből, presbiteri jegyzőkönyvek feljegyzéseiből, melyek a XIX . század 20-as éveivel kezdődnek, és gazdag szakirodalom segítségével rekonstruálja a nagycsaládszervezet struktúráját, a tagok közötti családjogi szokásokat, a gazdasági életet, a hétköznapokat, az élet fordulóihoz fűződő szokásokat, az egyházi és a világi közigazgatás szerepét. A monográfia négy nagyabb egységből áll. Az első részben általában ír a nagycsaládról, utalva a gazdag nemzetközi irodalomra, mely e kérdéssel foglalkozik. A nagycsalád — zadruga elnevezést a szerbhorvát nyelvben először Vu k Karadzicná l találjuk meg. A XIX . századig nincs neve ennek a szervezetnek, meglétükről azonban má r Duš an cár törvénykönyve is árulkodik, a XIV . században a régi Szerbiában szokás volt 2— 3 családnak szövetkezni. Dalmáciában a XIII . századból van nyoma a családi szövetkezetnek, ásatások pedig a VII— X . századi meglétéről adna k hírt. A zadruga elnevezés tehát a horváto k nyelvi hatásá t mutatja (Dakovón még ma is él a zadruga). A különböző meghatározások lényege, hogy a zadruga gazdasági-társadalmi szervezet, melyet vérrokonsági és házassági kapcsolatban élő személyek alkotnak a legidősebb férfi irányítása alatt, és ami még nagyon fontos: egy adózó egységnek számít minden nagycsalád. Részben ezzel magyarázható, hogy a töröktől felszabadult vidékeken a XVIII. század a szövetkezetek ideje. A jobbágyfelszabadítás utá n 1848-ban kezdődik a nagycsaládok lassú kiha lása; a polgárosodás, a bekövetkezett gazdasági változás a szövetkezet felbomlását hozta magával. Az elmaradottabb vidékeken, konzervatív környezetben, az évszázadok óta bevált és megszokott életformához való ragaszkodás, a változástól való félelem tartja életben napjainkban is a régi típusú zadrugát. Penavin Olga összehasonlítja a délszlávoknál jelentkező zadrugák modelljeit a szlavóniai magya r nagycsaládokéval. Megállapítja, hog y mindkettőnél fellelhető a vérségi és házassági kapcsolatokra épülő zadruga egy fedél alatt vagy egy telken, de több házban. Pl. vérségi kötelék alapján — osztatlan nagycsalád modellje: 1. a törzs (apa + anya) + a z ágaza t (gyermekek és unokák) + feleségek, 2. (ap a + anya) + (férfiági szülők) + kiskorú gyermekek (kiscsalád), 3. (apa + anya) + (férfiági szülők) + (felnőtt nőtlen fiúk, hajadon lányok) —, hogy csak néhány variációs lehetőséget említsünk. Van azonban egy modell, amely a délszláv zadrugamodellek közül hiányzik, illetve nagyon ritkán fordul elő, amikor a szolga/szolgák és családjuk együtt él, egyenrangú félként a családdal. Ez t a • modellvariációt az adózási rendszer, a termelési szint hozt a létre: 1. (apa + anya) + (nős és nőtlen gyermekek családjukkal) + szolga/szolgák. A variációk száma itt is nagy. A szlavóniai magya r nagycsaládrendszerből azonban — állapítja meg a továbbiakban a szerző — hiányzik az a lehetőség, hogy idegen családok társulnák egy szövetkezetbe. Az ok valószínűleg az lehetett, hogy a kiscsaládok is megvoltak a nagycsaládok mellett. A zadrugák létszámát illetően különbözőek az adatok. A szájhagyomán y szerint pl. Kórógyon Pikó szülééknél 16-an éltek egy családban, de a század elején Dezső-Pikó János nagycsaládjában 24-en voltak. 1842-ben a hivatalos iratok 117 családot említenek Kórógyon 11 taggal.
Jelenlegi ára: 3 500 Ft
Az aukció vége: 2019-07-31 19:30 .
Megjegyzés küldése